Alkotni jó. De láthatónak lenni muszáj.
Ma havazik. Nem az a „pár pelyhes, majd elmúlik” fajta, hanem az igazi, komoly, mindent betakaró hó. A hegyoldal, ahol lakom, olyan, mintha valaki porcukrot szórt volna rá. A fák csendesebbek, az ösvény eltűnt, a kert fehér takarót kapott.
Én pedig itt ülök az ablak előtt, egy csésze meleg tea mellett, a laptopom fölött kikukucskálva a világra. A rózsák az ablakpárkányon most különösen élénkek a hófehér háttér előtt.
És közben dolgozom.
Mert vállalkozó vagyok. És ez azt jelenti: megengedhetem magamnak, hogy ma itthonról dolgozzak. Nem kell csúsznom-másznom az úton, nem kell sietnem egy irodába. A műhelyem most átköltözött a konyhaasztalra, a billentyűzet mellé.
Sokan úgy képzelik, hogy az én munkám ott ér véget, amikor leteszem a gravírozót. Amikor elkészül egy váza, egy pohár, egy emlék.
Pedig az igazság az, hogy a munkámnak van egy láthatatlan fele is.
Ez a blog erről szól.
A kézműves munka nem ér véget a műhelyben
Amikor egy üveget gravírozok, az egy csendes, koncentrált folyamat. A kezem dolgozik, a gondolataim gyakran elkalandoznak. Egy-egy megrendelés mögött történetek vannak: születésnapok, évfordulók, ballagások, köszönömök és búcsúk.
De amikor elkészül a tárgy, még nincs vége a munkának.
A mai világban egy kézműves vállalkozás nem csak tárgyakat készít.
Történeteket mesél. Jelen van. Megmutatja magát.
Ezért ülök most itt, hóesés ide vagy oda, és:
– képeket válogatok
– fotókat szerkesztek
– blogbejegyzést írok
– a webáruházamat rendezgetem
– szövegeket írok a honlapra
– és azon gondolkodom: hogyan talál rám az, akinek szüksége van arra, amit csinálok
Ez az a munka, amit nem lát senki a kész terméken.
Pedig nélküle az a termék sokszor el sem jutna az emberhez, akinek szánták.
Ha nem látszol, nem létezel (legalábbis az internet szerint)
Régen egy vállalkozás ott volt, ahol a bolt volt.
Ha nyitva volt az ajtó, és volt kirakat, akkor létezett.
Ma viszont a világ nagy része nem az utcán sétál, hanem a képernyőn.
-A keresőkben.
-A közösségi médiában.
-A webáruházak között.
Ma már nagyon sokszor így kezdődik:
- „beírom a Google-be”
- „rákeresek a neten”
- „megnézem Facebookon vagy Instagramon”
És ha ott nem vagy jelen, akkor olyan, mintha nem is lennél.
Ez nem fenyegetés, inkább egy csendes tény: a láthatóság ma a vállalkozás része.
Nem azért kell blogot írni, honlapot szerkeszteni vagy posztolni, mert „divat”.
Hanem mert:
– így talál rád az, aki keres
– így lesz arcod a munkád mögött
– így derül ki, hogy nem egy gép vagy, hanem egy ember
A műhely egyik fele: gravírozó. A másik: billentyűzet.
Amikor azt mondom, hogy dolgozom, az nem mindig azt jelenti, hogy üvegpor van a levegőben.
Néha azt jelenti, hogy:
– betűket írok
– mondatokat formázok
– képeket igazítok
– leírásokat írok
Ez is alkotás, csak más anyagból. Nem üvegből, hanem szavakból. Nem gravírozóval, hanem billentyűzettel.
A kézműves vállalkozás ma már egy kicsit:
– fotós
– szövegíró
– marketinges
– webáruház-kezelő
– tartalomkészítő
És igen, néha hóesés közben.
Miért írok blogot?
Sokan kérdezik: „Miért írsz ennyit? Nem lenne egyszerűbb csak eladni?”
De számomra a blog nem csak eladásról szól.
Hanem:
– kapcsolódásról
– történetekről
– emberi hangról
– bizalomról
Egy blogbejegyzés megmutatja:
– hogyan gondolkodom
– hogyan dolgozom
– mi fontos nekem
– mi van egy tárgy mögött
Egy gravírozott váza szép. De egy gravírozott váza, aminek története van, már emlék.
És az emlék sokkal erősebb, mint egy tárgy.
A láthatóság nem hangoskodás
Sokan félnek attól, hogy „túl sokat mutatják magukat”. Pedig a láthatóság nem egyenlő a harsánysággal.
Lehet:
– csendes
– finom
– személyes
– őszinte
– történetmesélős
Lehet egy kép egy havas kertről. Lehet egy mondat az alkotásról.
Lehet egy blog arról, hogy ma miért dolgozom otthonról.
Ez mind láthatóság. Nem reklámplakát, hanem ablak.
A keresők világa: egy újfajta utca
Régen az számított, hogy ki sétál el a boltod előtt.
Ma az számít, hogy:
– mit ír be a keresőbe
– milyen szóra talál rád
– milyen oldalt dob ki neki a rendszer
Ezért fontos:
– a honlap
– a webáruház
– a blog
– a szöveg
– a képek
– a kulcsszavak
Nem varázslat ez, inkább jelenlét.
Ha rendszeresen írsz arról, amit csinálsz, ha beszélsz a munkádról, ha megmutatod a folyamataidat, akkor a világ lassan tudomásul veszi: itt vagy.
Alkotás és jelenlét – egyszerre
A mai nap tökéletes példa erre az egyensúlyra.
Kint havazik. Bent készülnek a gondolatok. A műhely most digitális.
A csend segít figyelni.
Ez is része a munkámnak.
Nem minden nap csillogó üveg, néha szavak.
Nem minden nap gravírozás, néha szerkesztés.
De mindegyik ugyanarra szolgál: hogy amit csinálok, eljusson azokhoz, akiknek fontos lehet.
Mit jelent számomra a mondat: „Alkotni jó. De láthatónak lenni muszáj.”
Ez a mondat ma reggel született meg bennem, amikor kinéztem az ablakon.
Alkotni jó – mert:
– öröm
– flow
– megnyugvás
– önkifejezés
De láthatónak lenni muszáj – mert:
– különben nem találják meg
– különben a történetek bent maradnak
– különben az emlékek nem jutnak el máshoz
Ez nem ellentmondás. Ez kiegészítés.
„Az alkotás belső munka. A láthatóság híd a külvilág felé”- AranyKarika
A hó, mint metafora
Ahogy most nézem a hóesést, arra gondolok: a hó mindent beborít, de nem tüntet el semmit.
Csak megmutatja másképp.
A világ ugyanaz, csak fehér ruhában.
A munkám is ilyen:
ugyanaz az alkotás,
csak más formában jelenik meg:
– tárgyban
– képben
– szövegben
– blogban
– webáruházban
És mindegyik fontos.
Vállalkozónak lenni ma: szabadság és felelősség
Szabadság, mert:
– itthonról dolgozhatok
– akkor dolgozom, amikor tudok
– akkor írok, amikor van mit mondani
Felelősség, mert:
– nekem kell megmutatnom magam
– nekem kell mesélnem
– nekem kell jelen lennem
Nem elég jól dolgozni.
Meg is kell mutatni, hogy mit csinálok.
Zárás: üzenet azoknak, akik alkotnak
Ha te is alkotsz – legyen az:
– kézműves termék
– festmény
– kötés
– horgolás
– írás
– fotó
– bármilyen kreatív munka
akkor hadd mondjam ezt:
-Az alkotás érték.
- A történeted érték.
-A jelenléted érték.
Ne félj megmutatni. Ne félj mesélni. Ne félj láthatónak lenni.
Mert:
Alkotni jó. De láthatónak lenni muszáj.
És most újra kinézek az ablakon…
Még mindig havazik. A világ lassabb lett.
Én pedig folytatom a blogolós munkát .
