Papírtól az üvegig – AranyKarika meséi
Minden alkotás mögött ott rejtőzik egy történet.
Ez itt az enyém.
Gyermekkorom papírra vetett rajzai, kartondobozból épített babaházai és első varrógéppel készített ruhadarabjai mára gravírozott üvegekben, csillogó ajándékokban élnek tovább.
E blogban megnyílok Neked. Elmesélem, honnan indultam, milyen kanyarokon át vezetett az utam, és hogyan lett a hobbimból hivatás, az örömből megélhetés, a rajzlapból üveg.
Fogadd szeretettel az AranyKarika meséit – egy alkotó lélek útját a szívből jövő ajándékok világába.
1. rész:
Papírdobozból álomvilág-ahol minden elkezdődött
Ha becsukom a szemem, még ma is látom a kartondobozokból épített babaszobákat. Ott volt az ágy, aminek zsebkendő volt a takarója, és a kanapé, ami régi szivacsból készült. A függönyt anyukám varrós dobozából csent anyagmaradékból csíptem össze – és közben boldogabb nem is lehettem volna.
Gyerekkorom nem okos telefonról, applikációkról és képernyőkről szólt. Sokkal inkább ollóról, ragasztóról, maradék anyagokról és kartonpapírról. Az első „műhelyem” a szobám sarka volt, ahol a képzeletem szabott határt az alkotásnak – nem a lehetőségek hiánya. A játékaimat magam barkácsoltam, boldogan labdáztam, barátaimmal árokparton kártyáztam…
Szüleim sokszor csak mosolyogtak, amikor napokig barkácsoltam azt a babaházat, amibe fotelek, ágyak és még kis polcok is készültek bonbonos dobozokból. Lakója a falusi búcsúban vett babám volt, akinek magam varrtam ruhákat. Rengeteget rajzoltam – annyit, hogy azóta is csodálkozom, hogyan nem fogyott el a ceruza olyan hamar.Tucatnyi rajzfüzetet töltöttem meg rajzaimmal, festményeimmel. Sajnos már nincs meg egy sem….
A suliba köpenyt hordtam, és okos telefon helyett a gitáromat nyúztam. Semmiben nem éreztem hiányt – hiszen minden játék, minden alkotás az enyém volt, az én kezemből született.
Ez az élményformáló gyerekkor tanított meg alkotni szívből. Már akkor gyártottam sorra a fejemben megszületett ötleteket, addig nem nyugodtam, amíg azokat magam előtt nem láttam. Hittem magamban, hittem, hogy meg tudom csinálni. Ma már nem babaszobát készítek, hanem poharakat, üvegeket, vázákat díszítek – mégis ugyanazt a gyermeki örömöt érzem, amikor egy új ötlet megelevenedik a kezeim között.
És te?
Volt kedvenc saját készítésű játékod? Milyen alkotásaidra emlékszel vissza szívesen?
