Újabb boszorkány érkezett az erdei házikóba. Tarantula Tamara kopogott be a Boszi- tanya házikójába, újabb lakótársat kaptak a már beköltözött szerencsehozó boszorkányok.
A meglett korú asszonyság félve nyitotta le a kis házikó kilincsét, hiszen jókora pókkal a homlokán ember legyen a talpán, aki nem ijed meg tőle....De a ház lakóit már megedzette az élet, hiszen megannyi kalandban volt már részük életük során, így nem okozott különösebb gondot Tarantula asszonyság megjelenése, így őt is szívélyesen fogadtak.
Természetesen azonnal leültették a mesemondó fotelba és megkínálták egy csésze illatos, erdőben szedett ibolya teával. Tamara szusszant egyet és belefogott életének rövid történetébe.
Nagyon messze, egy kis apró műhelyben, hatalmas zsák mélyén, egy varrónő kezébe akadt egy darabka pókokkal teli anyag. Ennek a pillanatnak a szülöttje vagyok, mert addig gondolkodott, addig szorgoskodott, addig varrt amíg el nem készültem így, a teljes mivoltomban.
A testemet egy erős drótvázból hajtogatta, amit egy kis puha vatelinnel addig takargatott, amíg egy kicsit meg nem híztam. A frizurámat fonalból igazgatta a fejemre. Kaptam szépen megvarrt, csipkés blúzt, nadrágot. A szoknyám a pókos anyagból varródott, és végül egy mellényt is tett a hátamra, nehogy a seprőn lovagolva meghűljek a hideg szélben...Meglett korom miatt egy kis okulárét is nyomott az orromra, de ezt igen jól tette mert már nem látnék az orromig sem.
- Ah, majdnem elfelejtettem!
Egy zseníliadrótból jókora pókot hajtogatott a homlokomra, aminek kifejezetten nem örültem mert attól tartottam, hogy nem találok gazdára miatta….
De megnyugtatott, mondván, hogy egy boszorkánynak őriznie kell a gazdája házát, és egy mérges pók igen jó segítség lehet ebben. Sőt, ha rád pillantanak még mosolyt is csalhatsz az arcokra.
Miután minden alkatrészem a helyére került, a műhely kis sarkában sminket is kaptam. Felültetett egy seprűre és teljesen készen álltam arra, hogy útnak indítson. De nem volt nevem!
No, ez még egy utolsó feladat volt, hiszen név nélkül nem kóborolhatok a világban, mi van ha útközben találkozom Csőrmesterrel?…
Mivel adott volt a pókos szoknyám, így nem is lehetett más nevet kitalálni nekem, minthogy Tarantula Tamara.
A teájába kortyolt és széles mosollyal a társaira tekintett. Bárányos Bius és Sziporka Szidónia közelebb lépett és a kis pókot tanulmányozta Tamara homlokán…
– Nem is olyan ijesztő, olyan mint egy fekete hajcsat. Hidd el, hogy lesz aki örül neked majd vele együtt és akkor értékel majd igazán, ha szerencsét hoztok a ház népére.
Nagyon várom, hogy igazi otthonra leljek és új barátokra lelve élhessem tovább kalandos életemet.
Tamara mostantól már a Boszi – tanyán várja leendő gazdája üzenetét, hogy odarepülhessen hozzá, és a szerencsehozó kabalája, házőrzője legyen.
Megvásárolhatod a linkre kattintva. Ha már nem találod, akkor bizonyára megtalálta leendő gazdáját.
Blog
Legutóbbi bejegyzések
Kategóriák
Archívum
Információ
Hírlevél
A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót.