Újabb lakó repült be a boszorkány tanyára. Leendő gazdáját keresi, ezért szeretne bemutatkozni. Ő, Levendula Lujza asszonyság, akinek csuda csinos a ruházata. Szoknyája és sapkája rengeteg levendulát rejt, innen ered a boszi neve is.
Volt egyszer egy kis pók, akit Pöttykének hívtak. Pöttyke nagyon szeretett kalandozni és felfedezni az izgalmas világot. De mindezt egyedül tette és szeretett volna a felfedezéseihez egy társat találni. Ezért úgy döntött, hogy barátot keres, akire mindig számíthat, és vele együtt fedezheti fel a végtelen világot.
Volt egyszer egy kis falu, ahol egy jóindulatú boszorkány éltdegélt. A boszorkány szép nagy házban, közvetlenül az erdő mellett lakott. Mindenki szerette és tisztelte őt, hiszen mindig segített, ha valakinek szüksége volt rá.
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen.
Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán.
Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata.
Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben,
nem ő volt az Esthajnalcsillag.
Hideg novemberi este van, a szél élesen vág, mint a kés, a fákról összehúzódva peregnek le a megöregedett levelek. Bagoly huhog egy fenyőfán. Ijesztő hangja messzire, még a Kerek erdő szélén álló kis kunyhóig is elhallatszik.
Legutóbbi bejegyzések
Kategóriák
Archívum
Információ
Hírlevél
A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót.